Tavaszi zápor

Üdv kedves Olvasó!

Nos, az igazat megvallva délelőtt még nem is gondoltam, hogy ma készen leszek a fülszöveggel, nem nagyon akart menni az írás. Aztán egy viszonylag elfogadható vázlatból sikerült kihozni valamit, ami talán elég jó ahhoz, hogy ismertesse az Esőcseppek 2. részét, vagyis a lezáró kötetet. Ahogyan láthatjátok az oldal is megújult időközben, amibe első pillantásra bele is szerettem! Lia Searson készítette és tényleg sikerült visszaadni mindazt, amit én elképzeltem, csak sehogy se tudtam megvalósítani és így egészen nem is sikerült volna. Szóval még mindig nagyon hálás vagyok neked ezért a csodáért!

Őszintén bevallva fogalmam sincs, hogy mikor fog érkezni a Prológus, sajna még mindig katasztrófák a mindennapjaim. Az új kinézet, ami tényleg illik a két részhez, nagyon nagy löketett adott az íráshoz, rengeteg új ötletem támad, csak tényleg azzal a fránya idővel állok hadilábon. Nem is akarok most a problémákra gondolni, szóval íme, itt is lenne a Tavaszi zápor fülszövege!

Üdv,

Catalina

Tavaszi zápor

Aida Martínez közel másfél évvel a válása kimondása után érezte csak úgy, hogy végre új életet kezdhet, végleg kilépve a csúf véget ért kapcsolata árnyékából. Lakberendezéssel foglalkozó cége egyre nagyobb sikereknek örvendezett, a karrierje egyre magasabbra ívelt, annak ellenére, hogy már betöltötte a harmincegyet is még mindig rengeteg férfi bókolt neki, darabokra hullott önbizalmát és lelkét lassan illesztette össze, és talán végre a szíve is készen állt arra, hogy megnyíljon valakinek. Jelentkezőből pedig akadt jó pár, azonban hamar elbizonytalanodott abban, hogy valóban itt volt az ideje az ismerkedésnek, így minden közeledést elhárított. Valami mégis megváltozott akkor, amikor megjelent valaki a múltjából, aki nem tulajdonított jelentőséget a visszautasításoknak és minden erejével azon volt, hogy újra meghódítsa a spanyol nőt.

Tanácstalanul állt a férfi rendíthetetlen viselkedése előtt, amin az sem segített, hogy szinte a semmiből bukkant fel Fernando, aki röpke idő alatt újra az élete részévé vált. Összezavarodva nézi végig a kisebb összeszólalkozásokat, amiktől csak azt érezte, hogy visszacsöppent a múltba, amitől igyekezett megszabadulni.

Talán az lenne a legjobb, ha egyszerűen elengedné a múltat és végre csak a jelenével, a jövőjével foglalkozna? Talán végre oda kellene figyelnie az apró jelekre, amelyeket már másfél éve figyelmen kívül hagy? Fél lépni, azonban a szíve mélyén érzi, hogy csak engednie kell Neki és minden álma, vágya megvalósulhat.

Mert néha a vég, csak valami másnak a kezdete…